Csak Levegőt Lendvai Anna nyomdokaiba lépve

Kedves Olvasóink, Barátaink! Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e vagy ne írjak, érdekel-e még titeket a történetünk, ezért várom a visszajelzéseket. Óriási erőt ad persze, hogy sokan mellém álltak és kisérnek most is ebben a harcban, őket szeretném megtisztelni a következő soraimmal, és persze szívesen mesélek majd személyesen, annak akit érdekel a dolog ;). Ez a Ti sikeretek is! Megtörtént a műtétem. Teljes kétoldalú tüdőátültetés. 13.-an este riasztottak és éjjel vittek is a műtőbe.  Igazi Valantin napi ajándék ez. Késő este értünk ki a mentővel a bécsi kórházba, ahol kaptam egy kis szobát. Ott rengeteg vért levettek és mondták, hogy aludjak, pihenjek, mert még nem biztos a műtétem, sok mindent megvizsgálnak ilyenkor. Kérdezte az osztrák nővérke mennyi oxigént használok, majd jelezte, hogy ez túl kevés, ad rá még többet. Frankó... megint romlottam...  Közben megérkeztek a rokonok, hogy valaki tudjon mégis valamit rólam. Csendben ültünk, beszéltem hozz...

Megint feszült vagy és ideges? Egy újabb nap amikor eleged van a világból? Állj meg! Gondold végig... Sok a probléma? Hidd el nekem is! Sokan kértétek, hogy írjak többet magamról, folytassam a blogot, amit Annával írtunk, de azt nem lehet. Az egy másik harc volt. Együtt igaz szerelemben. Más időket járunk. Hidd el tetemes problémáim vannak. Nem a problémáimnak akarok élni, írhatnék a gyászról, a magányról, az oxigén hurcibálásról, az iszonyú fejfájásról ami kínoz, az anyagi problémáimról, de nem ez a lényeg. Ezek mind csak felesleges problémák, ne azzal foglalkozz... Egyszer mindannyian elmegyünk erről a Földről és akkor semmit sem viszünk magunkkal, csakis azt ami a lelkünkben van. Ne a tárgyaknak élj, hanem az élményeknek. Ne félj adni olyannak akinek nincs. Ez a szeretet. Bármikor riaszthatnak és sajnos Anna sem lehet mellettem. Nem könnyű utat kaptam a sorstól, de vállalom. Amíg reggelente kinyitom a szemem, igyekszem, hogy valakinek az örömére legyek. Blogot í...