Csak Levegőt Lendvai Anna nyomdokaiba lépve

Eltelt egy hónap és megint jelentkezek. Hát most is elég sok minden történt, fel se tudnám sorolni, de pár dolgot azért itt is megosztok. Egy barátom felkért , hogy meséljem el történetemet/ történetünket egy olyan csoportnak, ahol még nem sokat hallottak róla, de érzékenyítés és tanulási céllal szerinte jót tenne nekik. Bevallom meglepett a felkérés (gondoltam: mégis mit tudok én tanítani az életről...?), de azon kaptam magam, hogy jó pár évvel ezelőtt még Annát kergettük hasonlóan egy felkérés után, amikor arra kérték, hogy tegye elsőként nyílvánossá Magyarországon Ő is a CF-et. Ha jól emlékszem egy Rtl Klub reggeli műsor, aztán pedig talán a bomba a Nők Lapja cikkel robbant ki igazán és onnantól sokáig nem volt megállás. Innen is jelzem, hogy én is és tudom, hogy Anna is örülne annak, hogy idővel egyre több sorstársunk és barátunk vagy egyéb mély tanulságos élethelyzeteket megélt emberek ezek után vették a bátorságot és önálló blogokba és felvállalásokba kezdtek, aminek ős...

    Döntsd el, hogy mi a fontosabb: a büszkeséged és semmit nem kapni, vagy kockáztatni és talán mindent megnyerni.      A hétvégén egy nagyon régi, fontos és jó barátom lagziján voltam, ahol megint elő lettem kapva, hogy miért nem írok... Utálok magamról, de igen... értek mindent... Hát most írok pár gondolatot:    Az élet néha kemény utak elé állít minket. Sokszor visszafordulunk, de az elszalasztott lehetőségeket nem mindig kaphatjuk vissza. Mióta egyedül maradtam sokszor és sokat fordultam szembe önmagammal, nem mindig találom a helyem a világban. Lelkemben minden héten felvillan és ott virít a pokol, de én nekem ez nem kell!    Szégyen- nem szégyen bánom is én mostmár nyiltan is vállalom: Nem mindenki tudja, de volt idő amikor egészen a pszichiátriáig csúsztam és ott is sok mindent megéltem. Na már nem vagyok annyira kettyós, vagy inkább ismét nem úgy... Én aláírtam a papírt és közjegyzőt is hívtam, hogy nekem a történte...

Tóth Ferenc [FEFE]   9 Sep at 18:33 Egyszer egy lány megfogadta nekem és nektek is itt kedves barátiam, hogy annak ellenére, hogy kerekesszékben van és oxigénen, meg fogja mászni Magyarország legmagasabb hegyét is. Nagy vállalás volt, a szakma is felszisszent, hiszen akkor már Anna a Cisztás Fibrózis miatt túl volt egy tüdőátültetésen és egy másik elég rázós életmentő hasi műtéten. Nincs mese, összefogott rengeteg jó ember egy ügyért, élen a harcosunkkal és a második nem éppen egyszerűre sikerült transzplantációt követően elkísérhettük a csúcsra. Én is ott voltam, bár már csak 27%al, de a kezét foghattam. Igazan csak az ilyen dolgok számítanak nem azok a problémák, amiket a hétköznapokban egymásnak gyártunk. Velünk volt sok jó ember, a családja, a családom és még párszázan.                                                   ...

Halihó, Közeledik a túra időpontja! A helyszín és a táv ugyanaz! Parkolni ismét lehet a Veronika réten, ha megtelne akkor a mátraházi nagy parkolót használhatjuk. Amikor az első túrán túl voltunk, megbeszéltük, hogy folytatjuk... Talán hosszú volt az idő idáig... de most eljött az alkalom. A szívünkben hősünk tovább él és tiszteletére most transzplant után én is megteszem ezt az utat.  Gyülekezzünk a Veronika réten szeptember 7-én 10:30 -kor! 11:00-kor pedig meghódítjuk ismét a Kékest! :) Ami fontos: Túra cipő, folyadék és jó kedv ismét legyen elcsomagolva. Dohányzó barátaim ötletére dohány és füstmentes szellemben tartjuk a túrát, kérlek aki tudja bírja ki. Fontos, hogy természetvédelmi területen mocorgunk, kérlek titeket, ne hagyjunk magunk után semmit ami nem oda való. Túra után fent egy kis piknikezés ismét a jó levegőn. Én és még ahogy hallottam páran a közelben alszunk, úgyhogy aki szeretne maradhat velünk csillaglesésen is. A túra nem nehéz, család b...

Pont fél éve volt Valentín nap. Odafent úgy döntöttek, itt még dolgom van, úgyhogy nincs mese fel kell állni és új irányt keresni. Akkor is ha nem akartam ezt a változást. "Véletlenek talán nincsenek és a lehetőségek azért vannak elöttünk, hogy éljünk vele." Ahogy ígértem jelentkezek egy rövidke kis pár sorral. Fenekestől felfordult körülöttem a világ és egyelőre forog is tovább folyamatosan. Talán semmitől sem fél az ember jobban, mint az újtól és a változástól még akkor is ha jó irányba vezet a sors. Úgy érzem most minden rendben van körülöttem az életem viszont még mindig nem teljes. Idő kell mindenhez, hogy kialakuljon én meg megtanulok türelmesebb lenni! :) Nem egészen 5 hónaposan már visszatértem a munka világába is, igaz nem a szervíztérbe és most nem szervízeléssel foglalkozom, hanem egy új felelősségteljesebb és jelenleg hozzám közelebb álló új munkaterületet kaptam. Túl rövid ez az élet, ahhoz, hogy utólag bánkodjak, hogy valamit rosszul csináltam ...

"Ne csak álmodd az életed, hanem éld az álmaidat!" Az én álmom véget ért, mikor elvesztettem azt a pótolhatatlan csodás lányt aki mindennél jobban szeretett. Együtt voltunk jóban-rosszban és most az üres szoba fogadott... Sokan félve kérdezik, ezért most válaszolok… Túl vagy már???... (Nem tudjuk igazából és nem szoktunk ezen töprengeni, de Panglosz mester szavai is felvetették a nagy kérdést: "Mi az élet értelme?" Ha máskor nem akkor, ha a legközelebbi hozzátartozó elvesztésekor az emberben ezek felmerülnek benne…) Válaszolva... Ebből nem lehet kigyógyulni! J  Egy ideje viszont tudom, hogy nem is kell,  Igyekszem vele megtanulni együtt élni. Annának beégetett helye van a szívemben és az is fog maradni, de tudom, hogy neki is az lenne a fonos, hogy ezek után újra boldog legyek! Nem könnyű feladat, de 'csakazértis', hiszen nem azért vagyunk a Földön, hogy boldogtalanul éljünk. :)   Majdnem bele is haltam. Bevallom ab...