Köszönöm!

Tóth Ferenc [FEFE] 

9 Sep at 18:33

Egyszer egy lány megfogadta nekem és nektek is itt kedves barátiam, hogy annak ellenére, hogy kerekesszékben van és oxigénen, meg fogja mászni Magyarország legmagasabb hegyét is.

Nagy vállalás volt, a szakma is felszisszent, hiszen akkor már Anna a Cisztás Fibrózis miatt túl volt egy tüdőátültetésen és egy másik elég rázós életmentő hasi műtéten.

Nincs mese, összefogott rengeteg jó ember egy ügyért, élen a harcosunkkal és a második nem éppen egyszerűre sikerült transzplantációt követően elkísérhettük a csúcsra. Én is ott voltam, bár már csak 27%al, de a kezét foghattam.
Igazan csak az ilyen dolgok számítanak nem azok a problémák, amiket a hétköznapokban egymásnak gyártunk.

Velünk volt sok jó ember, a családja, a családom és még párszázan.

                                                           Igazi tündérmese. 

De az élet nem mindig erről szól.

Sajnos Annát nem sokkal később sok-sok küzdelem után magunk mellől elvesztettük.
De velünk volt most is.
Tiszteletére most ismét összegyűltünk és fizikailag nélküle, de szívünkben vele ismét ott voltunk.

Köszönöm a családjának, az orvosaimnak, a barátoknak és a sok jó embernek és szervezetnek, akik elkísért engem, hogy én is tiszteletemet tehessem transzplant után Anna előtt.

Bár nem hívtam meg kifejezetten senkit (még a családomat sem) mert senkinek sem akartam terhet okozni, de mégis sokan jelentetek meg és ez nagyon jól esett. Én úgy készültem, hogy egyedül is felmegyek ha kell, de így sokkal jobb volt!

Jó volt nézni, ahogy különböző egymást nem ismerő baráti társaságaim jól érezték magukat. Sokan ismeretlenül csatlakoztak hozzánk, remélem nekik is sokáig jó élményként okozott! :)

Köszönöm!

Néha megkapom azt, hogy nekem milyen könnyű, mert mindent kibírok és erős vagyok, mindig az maradok.
Sokan kérdezik, hogyan lehetek ilyen pozitív?!

Hát nehogy azt hidd!

Kértétek már többször, hogy írjak erről.. hát most elárulom, nekem is van lelkem:

Sok minden fejben dől el. Mit csinálsz ma, kit hívsz fel, kit engedsz be az életedbe, kit zársz ki... kihez szeretnél tartozni és ki az akiért küzdesz és bele is halsz ha kell...

Sokszor nagyon pozitív vagyok, de néha nagyon nem. Nagyon sokszor zuhantam már én is mélyre, és volt, hogy nem tálaltam kapaszkodót.

Alólam is csúszott ki a talaj többször az életben. Annus elvesztesekor a leginkább. Egészen a pszichiátriáig csúsztam, ahol mindenféle hallucinogén anyagokkal tömködtek, hogy valahogy egyensúlyba kerüljek..

Volt, aki már két fillért nem adott volna azért, hogy ezt túlélem, de nem is érdekelt a dolog annyira borús lett minden.

Nem a sok bogyó segített, hanem hogy volt, aki akkor is hitt bennem, amikor én már régen nem és könnyebb lett volna feladni, mint folytatni...

Köszönöm azoknak akik, eljöttek velem a túrára.  Nekem ez nagyon nagy megtisztelés.

Külön Öröm olvasni a visszajelzésiteket.

Nagyszerű érzés volt, hogy sokan erre időt és energiát szántatok, nem ijedtetek meg az időjárás jelentéstől sem, bár volt olyan is, aki azt mondta, ha jégeső lesz Ő akkor sem fordulna vissza.

Nekem is voltak álmaim és terveim.

Mélyről indultam, sokat küzdöttem, Sok mindent felépítettem, idővel együtt küzdöttünk érte majd úgy alakult, hogy az élet hirtelen mindent elvitt. Nem adtuk fel, akkor is mentünk előre, amikor más már rég feladta, aztán... mégsem úgy alakult, ahogyan inkább Holywood is megírta volna a történetet...

Előkerült egyszer csak nemrégiben egy pszichológia teszt, amit egy kórházi bent fekvés alkalmából kitöltöttünk én is és Anna is.

Abban arról volt szó, hogy mit tennék, ha megtudnám, hogy mar csak egy napom illetve egy hónapom lenne hátra.

Hat persze, hogy Őt tettem volna boldoggá!

Bár nem az én utolsó napjaim voltak, de úgy érzem megtettem.

Bevallom nem emlékeztem a tesztre, valamikor 2013 nyarán készült, amikor már túl voltunk az eljegyzésünkön, de még annyi küzdelem állt előttünk, amiről még semmit sem sejtettünk...

Sok mindent megéltünk, sokszor voltunk padlón, sokat féltünk, de rengeteget éltünk és nevettünk, akkor is, amikor más már régen sírt.

Én akkor is beléptem azon az ajtón, amikor mások már nem mertek és sosem bánom meg annak ellenére, hogy ott valahol teljesen belehaltam, mikor Anna elment tőlünk.

Hát ez sajnos nem olyan, mint egy szakítás.

Teljesen belehaltam, hiszen tudom, hogy ott szakadtak meg nekem is az álmaim, amiért sokat küzdöttem, de nem bánom, hiszen tudom, hogy soha senki nem fog úgy becsülni és szeretni, ahogyan Ő tette.

Megérte?

Meg! 

A pár hete a padláson pakolgattam, amikor már tényleg semmi újra nem számítottam, de előkerült a másik fele is a pszichológia tesztnek... Ebben most Anna irt.

Erre már tényleg nem számítottam, de nagyon szíven ütött, hogy engem valaki tudott ennyire szeretni.

Csak félre ültem és férfi létemre talán szégyen, de... leírom.. órákig sírtam, hogy valakiknek ennyire sokat jelentettem.

Ebben a tesztben például arra a kérdésre, hogy kit tekintesz példaképednek engem irt. Én ezt nem is értem, nem is sejtettem...

Pedig én is Őt írnám fel.

Eltelt 3 év az előző túra óta. Utálom én is a változást, de folyamatosan változik minden körülöttem. Néha kisüt a nap, néha nem. Ráncigáltam az oxigént, akkor is, ha nem értettem már miért teszem, amikor már rám sem nyíltak úgy az ajtók, és közben gyűlölőd Istent, mert hová tűntél ilyenkor?!

Ezek után pedig, ahogy én is kértem volna tőle, mégis új életet kezdtem.

És Nekem is volt olyan is aki elérte, hogy megszeressem, mindent megtettem volna érte, majd hirtelen porig alázott és mint egy porszemet eldobott és letörölt még facebookról is.

Ok!

Nem örülök, ha körülöttem beborul az idő és pocsolyát látok, de aztán ha valahogy megrázom magam rájövök, hogy inkább az első leszek aki két lábbal ugrik bele miközben nevetve táncol az esőben.

Ez vagyok én!

Nekem nem az számít, milyen ruhát viselsz, milyen autód van vagy milyen vastag a pénztárcád, hanem csak az számít, milyen lélek van a szívedben.

Tudom, hogy érte meghalni is érdemes lett volna, de most már még ha nem is lehet velem tudom, hogy miatta élni is érdemes volt.

Sok barátom van és talán sok irigyem, de bevallom, rengeteget gyötör a magány engem is mióta egyedül vagyok.

És bár, ha már soha nem fog szeretni senki, akkor is adni akarok másoknak, mint ahogy neki is adhattam, mert vannak, akikért megéri élni még akkor is ha néha fáj.  

Én csak azt tanácsolom, hogyha mélyen vagy és túlzottan utálod a világot, akkor rázd fel magad barátom fordulj egyet és vedd körbe magad inkább olyan emberekkel akik megérdemlik, hogy szeressék őket és kezdj el velük foglalkozni.

Az élet sz..

Döntsd el TE!

Légy te is Főnix madár és építs valami jobbat hamvaidból.

Bár megkaptam már, de én sem vagyok terminátor és kriptont man csak egy egyszerű lélek közületek.

Döntsd el TE!

Légy te is Főnix madár és építs valami jobbat hamvaidból.

Bár megkaptam már, de én sem vagyok terminátor és kriptont man csak egy egyszerű lélek közületek. 

Reggel, ha rossz napom van, idővel fenéken rúgom magam és kiugrok az agyból, elmegyek elfelejtek mindent és élvezem az esőt ha szakad, nevetek ha összetörik a kocsimat a parkolóban és ha nem bírom tovább akkor is teszek még egy lépest a bátorság próbán.

Első leszek a Marilyn Manson koncerten és alig várom, hogy ismét a zeneakadémia nagytermében tölthessem a lelkemet.

Ne félj, hibázni, de félj elszalasztani az igazi lehetőségeket.

Nincs holnap!

Ma van!

Az élet szép, tanulj meg élni, szeretni, akkor is, ha nem lehet! :)

Ajándék helyett:
Kérlek, segítsetek, hogy most születésnapom alkalmából veletek együtt  adhassak kicsiny hősöknek akinek járna egy kis odafigyelés, szeretet. Akkor is ha az élet nehéz... tudják meg, hogy vannak pillanatok amiért megélni élni. Varázsoljunk együtt most is mosolyt az arcukra! :)

Katt ide!


U.i.:
Vége van a nyárnak, de a szivünkben talán sohasem. Ameddig lehet túrázunk, de a mozgásnak és a jó kedvnek mindig helye van nálam. Bármikor lehet továbbra is csatlakozni.
És ahogy ígértem a Kékesen többek kerésére, fogok még írni! 😊🤗
De most elkések az első salsa órámról... aztán meg szerintem egyedul kiülök Budaörsön a kis hegyemre a jól megérdemelt pohár borommal. 😊

Csók-puszi
Köszönet és tapsviharom nektek!

Várom a képeket A Túráról is, MINDENKITŐL!
( csaklevegot@gmail.com )

Köszönöm, hogy ennyien elviselitek a hülye fejem, igyekszem sokáig borsot törni nektek.