Ne csak Álmodd az életed, kelj fel, indulj el végre és valósítsd meg az álmaidat!
Eltelt egy hónap és megint jelentkezek.
Hát most is elég sok minden történt, fel se tudnám sorolni, de pár dolgot azért itt is megosztok.
Egy barátom felkért , hogy meséljem el történetemet/ történetünket egy olyan csoportnak, ahol még nem sokat hallottak róla, de érzékenyítés és tanulási céllal szerinte jót tenne nekik.
Bevallom meglepett a felkérés (gondoltam: mégis mit tudok én tanítani az életről...?), de azon kaptam magam, hogy jó pár évvel ezelőtt még Annát kergettük hasonlóan egy felkérés után, amikor arra kérték, hogy tegye elsőként nyílvánossá Magyarországon Ő is a CF-et.
Ha jól emlékszem egy Rtl Klub reggeli műsor, aztán pedig talán a bomba a Nők Lapja cikkel robbant ki igazán és onnantól sokáig nem volt megállás.
Innen is jelzem, hogy én is és tudom, hogy Anna is örülne annak, hogy idővel egyre több sorstársunk és barátunk vagy egyéb mély tanulságos élethelyzeteket megélt emberek ezek után vették a bátorságot és önálló blogokba és felvállalásokba kezdtek, aminek őszintén szívből örülök és köszönöm nekik.
Azóta a mi és mostmár az én történetem tovább bonyolódott és sok mindenen átmentem, amit mostmár óriási tanításként élek meg az élettől. Ha hálás nem is vagyok érte, de megfogom a jó oldalát és viszem tovább a keresztet, amelyet az élet elém rak.
Nos, ha Őt rávettem képmutatás lenne nekem nem ezt tennem, így példámból tanulva a barátom meghívására leültem közéjük és meséltem. Hosszú és nagyon jó beszélgetés lett belőle, amely felkócolt és rendezett azért bennem sok mindent, ami az elmúlt években történt.
Sokszor és sokat elbukhatunk az életben, de sosem szabad visszafordulni. Bár a korosztályom jelentős része számára ez nem érdekes, de sokszor nagyon sok érdekes dolgokat lehet tanulni az öregektől.
Egy kis kitérő, de...
Emlékszem Erzsike szavaira (Isten nyugasztalja), akit a törökbálinti gyógyintézetben ismertem meg közvetlenül a gyász kellős közepette, mikor már az oxigént is alig volt erőm vonszolni (és már listára se voltam alkalmas olyan rossz volt minden), mindeközben Ő is ezt tette.
Míg mások dolgoztak, nyaraltak vagy az életüket élhették addig én egy kórházba bezárva hónapokon keresztül egy akkor értetlenül, jó kedvű Öregaszonnyal tanultam snapszerozni és azzal kínoztam magam, hogy mi a fenét tehettem én előző életemben (ha van ilyen), hogy annyi minden után idejutottam..
Elmesélte, hogy hogyan ápolta és gondozta a férjét hosszú-hosszú ideig, aki ráadásul hűtlen is volt hozzá és mekkora utat járt be, azután mikor Ő is meghalt (persze az nagyon fájt neki), ahhoz, hogy végül utána nekem bemutathassa az unokáit, akit az új férjével alapított családból adott neki az élet.
Csodálatos lányai és családja volt, tényleg gyönyörűek, de bevallom semmit sem fogtam fel abban a pillanatban az öregasszony szavaiból, csak annyit értettem minek tökölődjek ezek után, úgyis meghalunk.
Ezt az időszakot tényleg tudom, hogy nem lehet megérteni, én sem értettem volna, ha nem magam megyek rajta keresztül. Sokszor és sokat előjön bennem, de nem tudom, hogy mit lehetett volna a történet után inkább másképpen tenni az adott lelki állapotomban, de végülis mindegy... így alakult, kár talán ezen rágódni.
Hiszen, hogy az életnek van értelme és tanulni kell belőle.
Az élet, ha úgy alakul nagy tanító mesterré tud alakítani.
Azóta sokan felkerestetek, sok-sok problémával és bevallom fantasztikus érzés, amikor idővel eljut valakihez a mondanivalóm, ahogy mostmár hozzám is Erzike szavai. Még az a kedves Öregasszony is arról beszélt, hogy hány meg hány hülye döntése volt az életben és bánja, hogy mikor mibe nem kezdett már bele, mert felette is elrepült az élet.
Mindig arról győzködött, hogy ne hagyjam elveszni a lehetőségeket és ha kell küzdjek kapszkodjak azokért amik felépíthetnek, hogy ha van Isten és van odaát akkor ne kelljen Szent Péter előtt magyarázkodnom, hogy miért nem éltem azokkal az emberekkel és lehetőségekkel amiket Ő küldött.
Különös gondolat.
Egyre jobban megért az idő folyamán ez bennem és mára már pontosan jól tudom mit mondott az a kedves Öregasszony a sok bölcsessége mellett.
Nem akarok megnem élt álmokkal gyötrődni és hülyeségek miatt, dacból vagy büszkeségből nemet mondani vagy megbocsájtani.
Szerencsére a makacsságomat így gyorsan levetkőztem és a nyár folyamán visszaindultam Önmagamhoz, ahhoz az emberhez aki voltam és akibe annak idjén Anna is beleszeretett és akit el nem akart sosem engedni.
Senkitől sem kérem, hogy értsen meg, mert ezt nem lehet.
Bár... Volt egy érdekes beszélgetésem egy sráccal... aki hasonlón ment keresztül az 'új életében' a párja elvesztése után és hihetetlen volt visszahallani tőle ugyanazokat a bukkanókat és dilemmákat, amiket Ő megélt a vesztesége után...
úgy érzem fiatal kora ellenére egy ritka bölcs emberré tette őt az élet és ha olvassa ezeket a sorokat, remélem, hogy közös kis előéletünk ellenére, egyszer majd idővel egymás lagziján is bulizhatunk!
((Köszönöm, hogy elkísértél arra az útra, amivel már régóta tartoztam valakinek..))
A múlt elmúlt. A holnap új lehetőségeket tartogat. Ha valmit megbántál, nem szégyen bevallani, de csak magadnak hazudsz, ha nem teszed meg. Csak te döntöd el holnap kit hívsz fel, kit látogatsz meg kit engedsz be az életedbe és kit zársz ki.
Én reggel biztos, hogy beülök a kis szolgálati járművembe és este 10-ig tuti megsem állok! :)
Szolgálati közlemény:
Az erdményeim továbbra is nagyon kiemelkedőek, eltelt lassan 9 hónap. Emlékeztetőül Annám ilyenkor túl volt egy kilökődésen és egy életmentő hasi műtéten is, ami után teljesen összesett a tüdeje. (Hát igen... a hülyéknek van szerencséjük, de nem tagadom.)
Higgyj, bízz, küzdeni kell és akarni és csak azokért az emberekért élni, akik ezt megérdemlik.
Csak te döntöd el milyen ember akarsz igazából is lenni és ebben sokan támogathatnak.
Jónak lenni: Menő!
Más téma és kérés:
Egy tábla szeretet!
Nem szoktam és elvem nem reklámozni senkit és semmit és ezt annak idején Anna is így akarta, de ezúttal szerintem Ő is az áldását adná rá.
A facebookon egy nagyon kedves fiatalember elindított egy mozgalmat, ami arról szól, hogy egy tábla csokival meglátogat az év egyik napján kórházban fekvő beteg gyermekeket.
Én bár keveset tapasztaltam, de Annán és sorstársaimon keresztül pontosan tudom milyen amikor az ember egyedül, fiatalon, szinte ártatlanul gyerekként nem a játszótéren fogócskázik, hanem a perfúzor csipogását hallgatja hetekig- hónapokig miközben az állapota nem nagyon javul és egész nap a kórházban kell gubbasztania.
Én arra kérlek titeket, ha kórházba nem is mentek egy tábla csokival, de ha van rá lehetőségetek jutassatok, el hozzájuk valahogyan egy táblányi szeretetet, hogy Ők is tudják, vannak akik ismeretlenül is szeretettel kitartást kívánnak nekik.
Nem sok, de nem is kevés!
Higyjétek el:
A világ legnagyszerűbb érzése mosolyot csalni egy olyan ember arcára, aki önhibáján kívül került bajba.
Peace & Love:
Fefe
https://www.facebook.com/groups/egytablaszeretet/
Hát most is elég sok minden történt, fel se tudnám sorolni, de pár dolgot azért itt is megosztok.
Egy barátom felkért , hogy meséljem el történetemet/ történetünket egy olyan csoportnak, ahol még nem sokat hallottak róla, de érzékenyítés és tanulási céllal szerinte jót tenne nekik.
Bevallom meglepett a felkérés (gondoltam: mégis mit tudok én tanítani az életről...?), de azon kaptam magam, hogy jó pár évvel ezelőtt még Annát kergettük hasonlóan egy felkérés után, amikor arra kérték, hogy tegye elsőként nyílvánossá Magyarországon Ő is a CF-et.
Ha jól emlékszem egy Rtl Klub reggeli műsor, aztán pedig talán a bomba a Nők Lapja cikkel robbant ki igazán és onnantól sokáig nem volt megállás.
Innen is jelzem, hogy én is és tudom, hogy Anna is örülne annak, hogy idővel egyre több sorstársunk és barátunk vagy egyéb mély tanulságos élethelyzeteket megélt emberek ezek után vették a bátorságot és önálló blogokba és felvállalásokba kezdtek, aminek őszintén szívből örülök és köszönöm nekik.
Azóta a mi és mostmár az én történetem tovább bonyolódott és sok mindenen átmentem, amit mostmár óriási tanításként élek meg az élettől. Ha hálás nem is vagyok érte, de megfogom a jó oldalát és viszem tovább a keresztet, amelyet az élet elém rak.
Nos, ha Őt rávettem képmutatás lenne nekem nem ezt tennem, így példámból tanulva a barátom meghívására leültem közéjük és meséltem. Hosszú és nagyon jó beszélgetés lett belőle, amely felkócolt és rendezett azért bennem sok mindent, ami az elmúlt években történt.
Sokszor és sokat elbukhatunk az életben, de sosem szabad visszafordulni. Bár a korosztályom jelentős része számára ez nem érdekes, de sokszor nagyon sok érdekes dolgokat lehet tanulni az öregektől.
Egy kis kitérő, de...
Emlékszem Erzsike szavaira (Isten nyugasztalja), akit a törökbálinti gyógyintézetben ismertem meg közvetlenül a gyász kellős közepette, mikor már az oxigént is alig volt erőm vonszolni (és már listára se voltam alkalmas olyan rossz volt minden), mindeközben Ő is ezt tette.
Míg mások dolgoztak, nyaraltak vagy az életüket élhették addig én egy kórházba bezárva hónapokon keresztül egy akkor értetlenül, jó kedvű Öregaszonnyal tanultam snapszerozni és azzal kínoztam magam, hogy mi a fenét tehettem én előző életemben (ha van ilyen), hogy annyi minden után idejutottam..
Elmesélte, hogy hogyan ápolta és gondozta a férjét hosszú-hosszú ideig, aki ráadásul hűtlen is volt hozzá és mekkora utat járt be, azután mikor Ő is meghalt (persze az nagyon fájt neki), ahhoz, hogy végül utána nekem bemutathassa az unokáit, akit az új férjével alapított családból adott neki az élet.
Csodálatos lányai és családja volt, tényleg gyönyörűek, de bevallom semmit sem fogtam fel abban a pillanatban az öregasszony szavaiból, csak annyit értettem minek tökölődjek ezek után, úgyis meghalunk.
Ezt az időszakot tényleg tudom, hogy nem lehet megérteni, én sem értettem volna, ha nem magam megyek rajta keresztül. Sokszor és sokat előjön bennem, de nem tudom, hogy mit lehetett volna a történet után inkább másképpen tenni az adott lelki állapotomban, de végülis mindegy... így alakult, kár talán ezen rágódni.
Hiszen, hogy az életnek van értelme és tanulni kell belőle.
Az élet, ha úgy alakul nagy tanító mesterré tud alakítani.
Azóta sokan felkerestetek, sok-sok problémával és bevallom fantasztikus érzés, amikor idővel eljut valakihez a mondanivalóm, ahogy mostmár hozzám is Erzike szavai. Még az a kedves Öregasszony is arról beszélt, hogy hány meg hány hülye döntése volt az életben és bánja, hogy mikor mibe nem kezdett már bele, mert felette is elrepült az élet.
Mindig arról győzködött, hogy ne hagyjam elveszni a lehetőségeket és ha kell küzdjek kapszkodjak azokért amik felépíthetnek, hogy ha van Isten és van odaát akkor ne kelljen Szent Péter előtt magyarázkodnom, hogy miért nem éltem azokkal az emberekkel és lehetőségekkel amiket Ő küldött.
Különös gondolat.
Egyre jobban megért az idő folyamán ez bennem és mára már pontosan jól tudom mit mondott az a kedves Öregasszony a sok bölcsessége mellett.
Nem akarok megnem élt álmokkal gyötrődni és hülyeségek miatt, dacból vagy büszkeségből nemet mondani vagy megbocsájtani.
Szerencsére a makacsságomat így gyorsan levetkőztem és a nyár folyamán visszaindultam Önmagamhoz, ahhoz az emberhez aki voltam és akibe annak idjén Anna is beleszeretett és akit el nem akart sosem engedni.
Senkitől sem kérem, hogy értsen meg, mert ezt nem lehet.
Bár... Volt egy érdekes beszélgetésem egy sráccal... aki hasonlón ment keresztül az 'új életében' a párja elvesztése után és hihetetlen volt visszahallani tőle ugyanazokat a bukkanókat és dilemmákat, amiket Ő megélt a vesztesége után...
úgy érzem fiatal kora ellenére egy ritka bölcs emberré tette őt az élet és ha olvassa ezeket a sorokat, remélem, hogy közös kis előéletünk ellenére, egyszer majd idővel egymás lagziján is bulizhatunk!
((Köszönöm, hogy elkísértél arra az útra, amivel már régóta tartoztam valakinek..))
 |
| "Majd holnap befejezem, csak azt felejtem el, hogy mindig ma van." |
A múlt elmúlt. A holnap új lehetőségeket tartogat. Ha valmit megbántál, nem szégyen bevallani, de csak magadnak hazudsz, ha nem teszed meg. Csak te döntöd el holnap kit hívsz fel, kit látogatsz meg kit engedsz be az életedbe és kit zársz ki.
Én reggel biztos, hogy beülök a kis szolgálati járművembe és este 10-ig tuti megsem állok! :)
Szolgálati közlemény:
Az erdményeim továbbra is nagyon kiemelkedőek, eltelt lassan 9 hónap. Emlékeztetőül Annám ilyenkor túl volt egy kilökődésen és egy életmentő hasi műtéten is, ami után teljesen összesett a tüdeje. (Hát igen... a hülyéknek van szerencséjük, de nem tagadom.)
Higgyj, bízz, küzdeni kell és akarni és csak azokért az emberekért élni, akik ezt megérdemlik.
Csak te döntöd el milyen ember akarsz igazából is lenni és ebben sokan támogathatnak.
Jónak lenni: Menő!
Más téma és kérés:
Egy tábla szeretet!
Nem szoktam és elvem nem reklámozni senkit és semmit és ezt annak idején Anna is így akarta, de ezúttal szerintem Ő is az áldását adná rá.
A facebookon egy nagyon kedves fiatalember elindított egy mozgalmat, ami arról szól, hogy egy tábla csokival meglátogat az év egyik napján kórházban fekvő beteg gyermekeket.
Én bár keveset tapasztaltam, de Annán és sorstársaimon keresztül pontosan tudom milyen amikor az ember egyedül, fiatalon, szinte ártatlanul gyerekként nem a játszótéren fogócskázik, hanem a perfúzor csipogását hallgatja hetekig- hónapokig miközben az állapota nem nagyon javul és egész nap a kórházban kell gubbasztania.
Én arra kérlek titeket, ha kórházba nem is mentek egy tábla csokival, de ha van rá lehetőségetek jutassatok, el hozzájuk valahogyan egy táblányi szeretetet, hogy Ők is tudják, vannak akik ismeretlenül is szeretettel kitartást kívánnak nekik.
Nem sok, de nem is kevés!
Higyjétek el:
A világ legnagyszerűbb érzése mosolyot csalni egy olyan ember arcára, aki önhibáján kívül került bajba.
Peace & Love:
Fefe
https://www.facebook.com/groups/egytablaszeretet/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése